Az újságíró. Újságírás kezdőknek, haladóknak és szerelmeseknek

Az ?jsаg?rо. ?jsаg?rаs kezdoknek, haladоknak еs szerelmeseknek
Jаszter Zoltаn

Az ?jsаg?rаsban ma is a legvonzоbb az, hogy inkаbb romantikаt lаtnak benne, mintsem muvеszetet azok, akik ezt az еletpаlyаt vаlasztjаk. Еs bаr valоban tele van sok viszontagsаggal egy ?jsаg?rо еlete, ez nem feltеtlen?l garantаlja az еrvеnys?lеst. Mint minden mаs szakmаt, ezt is tanulni kell. Hogy k?nnyebbе tegy?k a tanulаst, egy fiatalember sikert?rtеnete tаrul az olvasо elе, hogy a k?nyvben talаlhatо leckеk аltal seg?tse cеljaik elеrеsеhez mindazokat, akik sikeres еletet szeretnеnek еlni.

Az ?jsаg?rо

?jsаg?rаs kezdoknek, haladоknak еs szerelmeseknek

Jаszter Zoltаn

«Beszеltem еn a sz?vemmel…»

    (A Prеdikаtor, Biblia)

© Jаszter Zoltаn, 2016

© Zoltan Yaster, фотографии, 2016

ISBN 978-5-4483-2777-3

Создано в интеллектуальной издательской системе Ridero

Eloszо

Ebbol a k?nyvbol megtudhatod, hogyan csinаltаk mаsok. A stratеgia ugyan?gy еrvеnyes bаrmely mаs szakmаra is. Van, amikor az elore nem lаthatо esemеnyek eredmеnyekеnt еppen ott vagyunk a t?rtеnеsek k?zеppontjаban. De biztosan egyetеrtesz azzal, hogy a legt?bben nem b?znаnk a j?vonket a vеletlenekre, еs puszta ?gеretekre. Ehelyett a sajаt kez?nkbe vessz?k az еlet?nk irаny?tаsаt. Ha mаsoknak siker?lt, meglаtod neked is menni fog majd. Еs vеgre a sajаt еletedet еlheted.

    Bob Clover

1

A fiatalember mеg mielott kilеpett volna az ajtоn, gondolatban meg akart gyozodni arrоl, hogy ott vannak-e nаla azok a sz?ksеges dolgok, pontosabban az az ?t dolog, amelyek nеlk?l soha nem hagyja el a lakаsаt. Elobb a nadrаgja azutаn pedig a zakоja zsebeit is megtapogatta. Mеg egy ing gallеrigaz?tаs a t?k?r elott еs rohanаs kifelе. Rohanаs, mert mаr igyekeznie kell, ahhoz hogy idoben elеrje a reggelit. «Reggel 6-tоl 10-ig» szоl a reggelit hirdeto felirat az еtterem vitrinjеben. Szerencsеre nem kell sokat futnia, mert annak az еp?letnek a f?ldszintjеn van az еtterem, ahol o bеrel lakаst a mаsodik emeleten. Mаr t?z оra elm?lt kеt perccel.

Fut le a lеpcson, az elso emeleten a korlаtba kapaszkodva lend?letbol a k?vetkezo hat lеpcsofokot аt ugorja. Mialatt tovаbb fut lefelе, аtvillan az agyаn a gondolat, hogy az ido gyorsabb nаla, de mаr rеg arrоl аbrаndozik, hogy egyszer megprоbаlhatnа legyozni, еs most ismеt аtugorja a k?vetkezo pаr lеpcsofokot. Majd ezutаn egy eros mozdulattal tovаbb lend?ti magаt lefelе. Еppen ma reggel hatаrozta el, hogy minden napjаt remekmuvе alkotja, еs megtalаlja benne a rejtett kincseket. Amikor leеrt a lеpcson a kijаrati ajtоt csak ?gy rutinbоl bal k?ny?kkel nyitotta, mint mаskor, ha sietett.

Az utcаra kilеpve, elkanyarodik jobbra, majd kicsit tovаbb a saroknаl ismеt jobbra fordul. Az еtterem ajtajаt kеt kezеvel betolja, еs mаr csak 14 lеpеs maradt hаtra a pultig. Innen kezdve nem fut, hanem mintha mit sem tudna az idorol, nyugodtan a pulthoz sеtаl az egyik szabad kiszolgаlоlаnyhoz, aki mаr, azоta igyekezett vizuаlis kapcsolatot teremteni kettej?k k?z?tt, amikor a srаc kinyitotta maga elott a bejаrati ajtоkat. A lаny a pеnztаrgеp m?g?l mosolyog vissza.

– Reggeli men?t szeretnеk. – аllt elo kеrеsеvel a fiatalember.

– Azt mаr lekеste. – j?tt a vаlasz fеnysebessеggel.

Hirtelen megvаltozott a mosoly termеszete, a felszolgаlоlаny arcаn. A vаlaszаban megjelent az uralkodоi hangnem, еs valami bosszantо, egyеrtelmu elutas?tаs is. A mеd – perzsa t?rvеny szerinti visszavonhatatlan kijelentеs. A fiatalember ?jra prоbаlkozott. Nagy Sаndori ambiciоzussal еs elszаntsаggal d?nt?tte el, hogy nem adja fel harcаt a reggeliеrt.

– Mеg alig m?lt t?z оra. Nem lehetne kivеtelt tenni? Еn gyakran megfordulok itt…

A lаny arcаn ekkor ki?lt az «akkor is ?gy lesz, ahogy еn akarom» jelmondat. Ismeros ez a tekintet, tele van vele a vilаg. Ezеrt a mi ember?nk mаr el sem mondta, hogy az еtterem f?l?tt lakik, еs naponta itt еtkezik, еs ami mеg elony?sebbе kellene, hogy tegye a helyzetеt az, hogy termеszetesen ugyanitt issza meg a reggeli kаvеjаt. Ez bizony nem akаrmilyen kapcsolat k?zte еs az еtterem k?z?tt. A kаvе rendszeres fogyasztаsa ugyanazon a helyen felеr egy intim kapcsolattal. Aztаn a lаnyra nеzett, еs hamar azt a k?vetkeztetеst vonta le, hogy az ilyen t?pus? embereket semmivel nem lehet meggyozni, еs mаsik men?t kell vаlasztania, ha nem akarja elrontani ezt a napot mindjаrt az elejеn. Csak tovаbb d?h?tenе ezt a «szipirtyоt».

Kicsit elszеgyellte magаt ezеrt a minos?tеsеrt, de egy mаsik еnje, mеgis helyeselte еs mеg tetszеsеt is adta erre a jelzore. ?gysem tudja megvаltoztatni mаsok gondolkodаsi mоdjаt, akkor meg miеrt bosszankodna tovаbb.

Amikor mаr majdnem lemondott a reggeli men?rol, akkor odalеpett egy elbuv?loen bаjos fiatal lаny, ?zlеses koszt?mben.

– Seg?thetek? Hallottam reggelizni szeretne. Sajnos mаr nincs nagy vаlasztеk, de azеrt sz?vesen felszolgаljuk ?nnek a reggelit.

Levi nem tud minden szоra odafigyelni. Az jаr a fejеben, hogy pontosan azеrt ez a lаny fel?gyel itt a dolgokra, mert tudja a dolgаt, a mаsik, bаr idosebb mеg mindig csak felszolgаlоno. Ez a lаny bаmulatos, de a jellemеvel mеg vonzоbbа tette magаt. A k?l?nbsеg kettej?k k?z?tt tapinthatо. Az egyik kib?vоkat, a mаsik megoldаst keres, ha feladattal аll szemben.

A kedves hang еs a mosoly visszatеr?tette a jо hangulatot a fiatalemberben. Ez nagyon fontos reggelente, amikor az ember kilеp a zord vilаgba, amely tele van «szipirtyоkkal». Most mеgis majd kiugrik a borеbol, hogy az alapigazsаgok, amelyekben annyira hisz, еrvеnyes?lnek a mindennapokban.

Am?g a reggelire vаrt, ismеt szаmolgatni kezdte, megvan-e az az ?t dolog, amelyek nеlk?l soha nem hagyja el a lakаsаt. Biztos, hogy nem hagyott otthon valamit a nagy sietsеgеben? Ezek k?z?l az anyja szerint a legfontosabb a pеnztаrcаja, hogy legyen nаla elegendo pеnz. Szomor? mosoly ?lt ki az arcаra. De pillanatok alatt mаr arra gondolt, hogy az ido m?lаsаval az ?t dolog hatra notte ki magаt, еs, ha a nеlk?l?zhetetlen dolgok gyarapodnаnak a j?voben, akkor a zakо еs nadrаgzsebek, mаr nem lesznek elegendoek.

Ismеt a pult m?g?tt аllо lаnyokat bаmulta. Az jаrt a fejеben, hogy vannak emberek, akiket ?gy lehetne jellemezni, hogy «Miеrt, azеrt mert» еs «Miеrt, azеrt hogy». Vagy nem is. Inkаbb bemutatkozаsnаl a nev?k helyett is mondhatnаk, pеldаul ?gy:

– «Azеrt mert» vagyok.

– Tiszteletem, «Azеrt hogy».

– Hallottam mаr ?n?krol, vеgre, megеrtettem az ?n?k k?z?tti szakadеk lеnyegеt. – folytatja a beszеlgetеst gondolatban – Valоban nagyon k?l?nb?znek egymаstоl.

Az elobbi mindent megmagyarаz, mindenre talаl vаlaszt. A mаsik az neki jobban tetszik, aki a miеrtre nem vаlaszt, hanem megoldаst keres. Az ilyen t?pus? ember gondol a k?vetkezmеnyekre еs teljesen tisztаn lаtja magаt ennek az еletnek nevezett аllapotunkban. Lаtni magunkat, azt is jelenti, hogy megеrtj?k azt, hogy akik ma vagyunk, еs amivel rendelkez?nk az a sajаt teremtеsmuv?nk. Ez nagy kincs, ha megеrtj?k. Еs nagy lеpеs az elorehaladаsunk felе. «Csak sajаt magamat okolhatom a mai napеrt, akаr jо, vagy akаr rossz az.» Szeretik mondogatni az okosabbak.

Mindenki szeretne szabad lenni. Hаnyszor hallunk olyanokrоl, akik azonnal vаltoztatnаnak az еlet?k?n, ha megtehetnеk. Ahelyett, hogy vаrnаnak az ilyen alkalmakra, mаris sokat tehetnеnek a sajаt еrdek?kben. A szabadsаgot nem csak akarni kell, a szabadsаgot, azt fel kell vаllalni, akkor is, ha t?l fiatalnak еrezz?k magunkat hozzа. A szabadsаg egyenlo a felelossеgtudattal. A kеrdеs az, kеsz vagyok e vаltoztatni az еletemen, ha nem tetszik, az, ahogyan most еlem azt? Mаr a reggelire figyel, еs amiеrt ilyen jоl alakultak a dolgok, a reggeli pаrbajban, nem a szemеlyes gyozelemеt, hanem annak a menedzsernek az eszеt ?nnepli.

Ugyanitt ebben az еtteremben, talаn pont ennеl az asztalnаl ?lt kеt еvvel ezelott is. Akkor 24 еves volt, tele akarattal. Az utаn, hogy befejezte az egyetemet, friss diplomаskеnt nem lаtta magаt a mеrn?ki pаlyаn. ?gy arra a k?vetkeztetеsre jutott, hogy nem a sajаt еletеt еlnе tovаbb, hanem az apjаеt, aki mindenаron azon volt, hogy a fia еp?tеszmеrn?k legyen. Eleinte tetszett a gondolat, hogy egyszer majd hatalmas еp?letek fеmjelzik a tudаsаt. Az egyetem hangulata, az persze mindent megеrt. Nem kellett k?nlоdnia a tanulаs miatt sem, mert a legt?bb tantаrgyat hamar megszerette, еs a koleszben is megvolt minden, ami szеppе еs meghatаrozоvа teszi a diаkеveket. De amikor vеget еrt az euforikus аllapot, a diаktаrsak szеtszеledtek mellole, magаra maradt a nagy kеrdеssel: «Kinek az еletеt еlem?».

Kinek az еletеt еlem? Ez a kеrdеs kеnyelmetlen еrzеst keltett benne. Mаsok is еreznek ?gy, de sokkal kevesebben nеznek szembe azzal a tеnnyel, ami a kеrdеst olyan komollyа teszi. Еs mеg kevesebben veszik a bаtorsаgot, hogy vаltoztassanak ezen. Sokszor еvek, sot еvtizedek m?lnak el ?gy, еs a soha vissza nem tеro pillanatok, vagy akаr az egеsz еlet is elmegy mellett?nk. «Hаt еn nem kеrek ebbol! Еn szеppе varаzsolom az еletemet!» – gondolta Levi еs annyira biztos volt a dolgаban, hogy fedezni sem akarta tovаbb az ?r?mеt. Hogy minek ?r?lt? Annak, hogy hozzаlаthatott ?nmaga felfedezеsеhez.

«Ki vagyok еn valоjаban?»

Erre a kеrdеsre hamar megtalаlta a vаlaszt. Elegendo volt ismеt szabadjаra engedni az еrzelmeit еs a vаgyait. Ez nem puszta аlmodozаs volt. Prоbаlt visszautazni a m?ltba, ahol szаrnyalt a boldogsаgtоl, a gyermekkori felszabadult еnjеhez, amely nem ismert lehetetlent. Hamar ?gy еrezte, mintha vulkаni erok szabadulnаnak fel benne. Vilаgosan kirajzolоdott az еletcеlja, еs mindaz, amit szeretne megkapni az еlettol. Ezutаn mаr jobban tisztelte ?nmagаt, еs egyszer csak a barаtai is еszrevettеk, valami nagyon jо dolog t?rtеnik vele az еletben. Jоkedvet vitt a tаrsasаgba, minden?tt, mindenkivel jоl еrezte magаt. Mindez azеrt, mert vеgre a sajаt еletеt еlhette.

Az apja sz?vesen gondoskodna tovаbb munkаrоl. Sajаt vаllalkozаsuk van Szic?liаban, ahol az ?j csalаdjаval еl. Levi inkаbb itt akart maradni, abban a nagyvаrosban, amit mаr lassan nyolc еve a sajаt vаrosаnak tekint, ahol otthonosan mozog еs ihletet kap a mindennapi еlethez.

Kеt еvvel ezelott, mеrn?ki ?gyessеggel rajzolta meg a j?vojеt. Nem akarta, hogy mаsok tervezzеk meg helyette. ?gy akart еlni, amilyennek o kеpzelte azt el, az аlmaiban. Amikor megsz?letett az ?tlete, hogy mit kezd magаval az elk?vetkezo idokben, megmagyarаzhatatlan erok t?rtek fel belole, еs r?vid idon bel?l, hihetetlen?l gyorsan megvаltoztattаk az еletеt. Most mеg boldogabb volt, tele energiаval. Nem tudott megnyugodni, egеsz еnje azon volt mаr, hogy megvalоs?tsa az аlmаt. Rаhangolta magаt a gyozelemre. Ettol kezdve a gondolatai, akаrcsak egy fantasztаban, testet ?lt?ttek еs еlni kezdtek.

2

Az оvаrosnak, ennek a rеszеn, pontosabban a piactеr m?g?tt a lejtos rеszen, van egy kik?vezett rеgi utca. Az utca lejtеsеt szаr?tоk?telekhez lehetne hasonl?tani. Muhelyek, boltok f?ggenek rajta, mindkеt oldalon, mintha ruhаk lennеnek, amelyeket rаjuk aggattak. Ezek a csodamuhelyek az utca kеt oldalаn, mаr mintegy hat еvszаzada hirdetik itt, ezen a helyen azt, hogy az еlet szеp. Mesteremberek, kеzmuvesek, kisiparosok, nemzedеkrol nemzedеkre valljаk itt ugyanazt a tеnyt, hogy az еlet akkor szеp, ha azt csinаljuk benne, amit igazаn szeret?nk.

Levi k?l?n?s еrdeklodеssel figyelte, hogyan lesz az agyagbоl cserеpedеny. Оrаkig elnеzte a fazekasmestert, amint megformаlja, majd kiеgeti a portеkаjаt. Еs nеha milyen nehezen vаlik meg egy-egy elkеsz?lt darabtоl. De hаt ez az еlet rendje. Talаn azzal biztatgatja magаt, hogy majd jо hasznаt veszik az edеnynek, еs ezеrt cserеbe majd megbecs?lik…

A szomszеd muhelyben porcelаn tаrgyakat festenek, odеbb egy mаsikban aranymuvesek, egy harmadikban bord?szmuvesek dolgoznak еs ?gy tovаbb. Mintha a vilаg mesterei ?sszebeszеltek volna еs nem utcаt, hanem kis аllamot hoztak volna lеtre ebben a vаrosban.

Az utca mаsik vеgеben egy festo az оvаros utcаirоl еs a rajta аllо еp?letekrol irgalmatlanul ?gyetlen kеpeket fest. Levi ott nem sokаig аlldogаl, de azеrt mindig k?vаncsian benеz a nagy fekete fakeretes ?vegablakon, hogy ott lоgnak – e ugyanazok a kеpek, amelyek mаr hоnapok оta vevore vаrnak. Ahogy nеzi oket, kеnyelmetlennе vаlik a hangulat k?zte еs a festmеnyek k?z?tt. Mintha amazok is еrtenеk, hogy mеg sokаig kell ott lоgniuk a falon, annyira rondаk еs esztеtikai еrzеk nеlk?liek.

Egyszer amint ott аcsingоzott a festo muhely elott, a hаtаnаl megаllt egy borzos, rendezetlen frizurаj?, magas pocakos fеrfi. Levi nem talаlgatott, azonnal megkеrdezte tole «maga a mester?». A festo volt az. Minden g?ny nеlk?l, inkаbb zavarаban kеrdezte meg a fеrfit, aki nem a kеpeket, hanem ot bаmulta. «Mi van, ha rаj?tt еs ismeri a vеlemеnyеt errol az egеszrol…» Azt gondolta, hogy a festo megtudta a kеpektol, hogy gyakran bаmеszkodik itt еs sokаig kеmleli oket. Ezt teljesen lehetsеgesnek tartotta, ugyanis a festok еs a vаsznak k?z?tti k?l?nleges kapcsolatokrоl legendаkat mesеlnek az emberek. Mаskor igyekezett оvatosabb lenni, amikor elhaladt a muhely elott. Ez utаn az еlmеnye utаn azok a kеpek mеg tasz?tоbbа vаltak a szаmаra, еs biztos volt abban, hogy a mesterrel egy?tt ?sszeesk?dtek ellene.

Amiоta eld?nt?tte, hogy ?jsаg?rо lesz, azоta mаr kеt еv telt el. Kezdetben rengeteget ?rt a vаrosrоl. Egyebek k?zt le?rta az еlmеnyеt a kedvenc utcаjаrоl, еs termеszetesen a festmеnyekrol is. Minden nagyobb ?jsаgnak elk?ld?zgette a cikkeit. Napok, hetek, mаsfеl, majd kеt teljes hоnapon аt folytatta az ostrom akciоjаt. Rendesen sortuz alа vette a lapokat. Mindenrol ?rt, amit lаtott, amit tett, akikkel talаlkozott. Sz?nhаzakrоl, tаrsulatokrоl, mindenki аltal dicsеrt eloadаsokrоl, fotо еs mаs kiаll?tаsokrоl. A stratеgia bevаlt.

A k?zvеlemеny azt tartja, hogy minden valamire valо munkahely mаr foglalt a szerkesztosеgekben. Ez az аll?tаs, amit sz?vesen terjesztenek azok, akik csak foglaljаk a munkahelyeket rеszben azеrt igaz is. Meg nem is. Еs ez minden mаs szakmаra is еppen ?gy igaz. Levit ez sem riasztotta el. ?gy еrvelt, hogy az termеszetes, hogy minden ?jsаgnаl szeretik az ?j anyagokat, vagyis a mаs szemsz?gbol meglаtott dolgokat. Ebben minden vezeto ?jsаg foszerkesztoje еrdekelt. Azt akarta, hogy mаsok is, mit mаsok, szаzezrek tudjanak az еlmеnyeirol. Ami szemеlyesen еrdekelte, azt a tаrsadalom szаmаra is fontosnak tartotta, еs eszеbe sem jutott feladni az аlmait mindjаrt az ?t elejеn. ?gy d?nt?tt, hogy minеl t?bb ?jsаgnak k?ldi el az iromаnyait, annаl jobban csiszolja sajаt magаt a mestersеgben. Nem tartja idofecsеrlеsnek, ha k?zben tanulja a szakmаt. Az hogy az ?ton van, mаr az is nagy еlmеnyt jelentett neki. Nem akadаlyt, inkаbb tanulаsi lehetosеget lаtott a kezdeti nehеzsеgekben.

Egy napon vеgre kapott visszajelzеst. Ezt mаris kisebb gyozelemnek nevezte, amely nagyobb gyozelmek felе viszi majd kеsobb. Felkеrtеk az egyik napilapnаl ?rjon hetente egy r?vid cikket, abban a st?lusban, amit nekik k?ld?tt kеt hоnapon kereszt?l. Lek?z?ltеk hаrom korаbban bek?ld?tt cikkеt is. Heti egy cikk, 2500 karakter. Nеgynapi zsebpеnzt mаr megkeresett havonta.